1849. januárjában az Európán átzúgó forradalmak már mind elültek. Egyedül a magyar tartotta magát.

I. Ferdinánd átadta helyét Ferenc Józsefnek, aki sem győzni nem tudott, sem béketárgyalásra nem volt hajlandó. Segítségért fordult Miklós cárhoz, aki 194 ezer cári katonával harcolt a magyarok ellen. Sajnos a hatalmas túlerővel szemben Görgey elfáradt, legyengült honvédei nem tudtak győzni. Görgey feladta a küzdelmet, és a további vérontás elkerülése végett augusztus 13-án Világosnál az orosz csapatok előtt letette a fegyvert.

A világosi fegyverletétel után halálos csend telepedett az országra. A győztes hatalom kivárta, amíg az utolsó helyőrségek is leteszik a fegyvert, majd hozzáfogott a minden addiginál kegyetlenebb megtorláshoz.

1849. október 6-án Haynau utasítására Aradon 13 honvéd tábornokot végeztek ki: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Nagy-Sándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly gróf, Lázár Vilmos. Batthyány Lajost, volt miniszterelnököt Pesten lőtték agyon. A magyar honvédeket besorozták a birodalmi hadseregbe, és az itáliai hadszíntérre vezényelték. A terror, ami kivégzések, bebörtönzések és vagyonelkobzások sorozatát jelentette, 1850-ig tartott.

A kivégzés napját, október hatodikát a kormány 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánította. A hatodik évfolyam ünnepi műsorával az aradi vértanúkra emlékeztek. 

„A felhőben, mely ott simul
talán Batthyány árnya van,
s lenéz, magyar reád
s mutatván ezt a rém helyet,
azt súgja halkan: Ne feledd
októbernek hatodikát!"

 Pósán Györgyné

2024. április 20., szombat
Köszöntjük Konrád, Tivadar olvasóinkat!
Holnap Konrád napja lesz.
Facebook
Hírlevél