Anyák napja

Május első vasárnapja az Édesanyáké. Őket köszöntjük anyák napján, tiszta szeretettel. Az édesanya a család lelke. Mindenre jutnia kell az idejéből, s ha fáradt, akkor sem panaszkodik. Minden meghitt szó, minden virág kevés és szegényes cserébe azért, amit az édesanyák tesznek gyermekükért. Hála, szeretet, köszönet – e három szó melengeti a drága anyai szívet.   Még a legridegebb ember szíve is megrezdül Anyák napján. Ami csak szép, jó és igaz, mind-mind szeretnénk elmondani ilyenkor. A virágcsokorért, a kézcsókért a mama köszönete a simogatás, melynél lágyabb, melegebb kapcsolat nem létezik, ez csak a gyermek és az édesanya sajátja. Anyák napja csak egyszer van egy évben, de ne feledjük: oly sokat köszönhetünk Édesanyánknak, hogy az év minden napja is kevés hálánk lerovására.

Köszöntjük a drága nagymamákat, nagyikat, mamókákat. Az övék egészen más világ. Ők úgy szeretik az unokákat, hogy hozzá fogható érzés nem létezik. Köszönjük nekik az édesanyánkat, az édesapánkat, a törődést, a gondoskodást, azt a varázslatot, melyre csak ők képesek.

Gyerekek mondták az anyáról és a szeretetről:

"Ma anya nagyon megijedt, mert magas volt a lázam. Felszökött az égig, azt mondták... szerintem az ijedés a szeretet."

"Szerintem az a szeretet, hogyha a felnőttek megígérnek valamit, akkor azt betartják. Még akkor is, ha egy kicsit nagyon rossz voltam."

"A szeretet az, amikor ha kiesik a babám keze, az anyukám nem kiabál velem, hanem visszaszereli."

"A szeretet olyan, mint a piros alma, egyik fele az anyáé, a másik az enyém."

„ A szeretet olyan, mint egy masni, melyet az angyalok kötöttek szorosra.”

Valaki a nagymamáról:

„Ha a nagymama történetesen a mi édes szülőnk, akkor nekünk nagyon jó, és nagyon rossz is egyben. Nagyon jó, mert amíg él az édesanyánk, addig gyerekek vagyunk, gyereknek lenni pedig igazán mókás állapot. Ugyanakkor nagyon rossz, mert van valaki, aki jobban ismer, mint mi saját magunkat. Mindez azonban semmi ahhoz képest, amikor az unokáját, a mi édes gyermekünket analizálja. A gyerek szeme, mely ragyogó kék, természetesen a miénk (nem tiltakozunk, a fényre sötétedő szemüveg lencse mögött úgysem látszik, hogy a mi kékünk rég szürkéssé fakult), édes hangocskája is pont olyan, amilyenen mi szólaltunk meg 30 évvel ezelőtt, ám épp annyira akaratos és makacs, mint az apja, s, hogy a minden lében kanál természetét kitől örökölte…? Rejtély, a mi családunkban ugyanis senki sem volt ilyen…”

Nagy Györgyné

Az ünnepség képekben

 

Képek

2024. február 24., szombat
Köszöntjük Mátyás olvasóinkat!
Holnap Géza napja lesz.
Facebook
Hírlevél